Miután a szekunder váz elkészült, a következő lépés már a fémlemez tervezése volt. Egy kombinált fogpótlásnak is a rágórendszeren belül különböző követelményeknek kell megfelelnie. Statika és dinamika, esztétika, fonetika, és higiénia. A résztvevő szövetek, mint a fogak, a nyálkahártya, az izomzat vagy az állcsonti izület összjátékában lehetőleg passzívan vegyen részt. A fémlemezt úgy terveztem, hogy orálisan redukált legyen a paradoncia szabadabbá tételéért, így, egy szkeletált bázist alakítottam ki. A rácsos nyerget nem terjesztettem ki maximálisra, hogy a műfogaknak elegendő helyük legyen. A kellő pontosság eléréséhez elengedhetetlen követelmény a szuperkemény gipsz. A mesterminta talpát mindig derékszögűre csiszoltam, hogy a dublírmodell és a mestermodell formájából való kivételét megkönnyítsem. Első lépésként berajzoltam a bázist, a szájpadi varratot a szimmetria tájékozódásához, az alábélelhető területet, végül, pedig a lezárási szélt. Az alámenős részeket kiviaszoltam, hogy a dublírozáskor a forma eltávolításakor ne lépjenek fel nehézségek. A lezárási szélek gravírozásánál 0,8-as gömbfúrót, és egy mintázó kést használtam. Így a lezárási vonal mélyebbre került, a nyelv nehezebben tapogatja ki azt, és annak viselése a páciens számára kényelmesebb. A nyelv hétszeresére „nagyítja” fel amit kitapogat. (Dittmar) A nyereghez, a helyfenntartáshoz 0.5mm-es Fertisol előkészítő viaszt használtam. A tubereknél kialakítottam 1-1 kontakt pontot, ez nagymértékben segített a lemez ellenőrzésében. A dublírozáshoz Siladent Adisil szilikondublírt, és Dreve dublírküvettát használtam. A mestermodell eltávolítása után a szilikont 30 percig pihentettem a kivulkanizálódásig. A dublírt vákuumosan kevertem, majd 2 bar nyomás alá helyeztem. A munkaminta készítéséhez Siladent Granisit beágyazót használtam. A kikeményedési idő betartása után, a szilikonnal dublírozott modellt nem edzettem mártógyantával, hanem a kézmeleg modellre viaszragasztót vittem fel. A munkaminta berajzolása után, megkezdhettem a mintázást. A mintázást a szkeletált bázissal kezdtem, majd a rácsos rész, összekötő elemek, lezárási vonalak. A mintázáshoz a Yeti Dental viaszelemeit használtam. A csapozáshoz 3,5mm-es Siladent csapviaszt , és a Siladent cég csapozási technikáját választottam. A beágyazáshoz szilikongyűrűt használtam. Kiszámoltam a kellő fémmennyiséget, majd vákuumosan, asztali vibrátoron, alacsony rezgésszámmal ágyaztam be, és készítettem elő az öntéshez. A beágyazáshoz Degudent Waxit feszültségmentesítőt és Sildvest Granisit beágyazót használtam. A felöntés után 2 bar nyomásra helyeztem az előírt időnek megfelelően. A Siladent Granisit beágyazónál homokfúvással való eltávolíthatósági mutatója:1-5 max. 3 bar. A szakaszolt kitüzelés a Kalória Denkal típusú laboratóriumi programkályhában történt. Viaszvesztéses öntési eljárással, Induktor nagyfrekvenciás öntőgépben került megöntésre, Siladent Biral fémlemezfémből. A lehűlt öntvényünket víz alatt kibontottam ki. A beágyazó eltávolításához 250-es Siladent homokot használtam 2,5 bar nyomással. Az eredmény nagyon jó öntvényt mutatott, a mintára jól illeszkedik. A fémlemezt montírkővel felérdesítettem, majd Egy Krup Dentalux elektropolírba mártottam. Az elektropolír után a lemezt felpasszintottam a mintára, és hozzá dolgoztam a szekunder vázhoz. Kidolgozás és polírozás után, következik a lézerhegesztés Lézerhegesztéskor olyan hegesztőanyagot használunk, amely megegyezett az alapanyag összetételével. A folyamat argon védőgáz jelenlétében törtét, mely megakadályozta az oxidációt. Az 11, 21 fogaknál, majd 13, 23 csúsztatós összeillesztésnél alulról és felülről is meg lett forrasztva lézer segítségével. Először csak pár „lövéssel” lett rögzítve a lemez és a szekunder váz, majd a páciensen is megpróbáltuk. A szájban megfelelőnek mutatkozott, és így véglegesítve lett a forrasztás.